Elengedés-megengedés

Este megint csak a forgolódás meg az elmélkedés... Aztán megint kipattan a gondolat, a téma :D

Az elengedés fontossága. Annyi ember beszélt már erről, rengeteg jobbnál jobb idézet született, de valahogy mégsem jött át. Tegnap se nagyon tudom mi is volt a gondolat, ami idáig elvitt, de leesett! Megértettem! Most pedig megpróbálom szavakba önteni.

Biztos emlékszel rá, amit a Tudat bejegyzésnél írtam. A tudatalattid mindent elraktároz. De tényleg mindent. Most nem is tudod annyira elképzelni. Minden érzést, minden gondolatfoszlányt, szagot, színt, érintést... mindent na. Hát ezt úgy fordítottam le magamban félálomba, hogy képzelj el egy hatalmas zsákot. Na legyen most ez a tudatalatti. Amiben az összes eddigi megtapasztalás meg minden benne van. Hát tuti dugig van a zsákod! Így akkor mit is akarnál még belerakni? Nincs hova! Viszont. Itt jön a neheze... Ha elengedsz ebből a zsákból pár dolgot, akkor máris csináltál helyet. Akkor minden előítélet nélkül bejöhet az új. Eleinte nem kell ám nagy dolgokra gondolnod, nem a világot kell megváltani. Kezd el piciben, ahogy kényelmes. Úgyis rá fogsz érezni a saját tempódra. És nem az a cél, hogy a zsákod teljesen üres legyen, hanem az, hogy ahogy beengedsz valami új dolgot az életedbe ( új nézőpont, új ember, új munka bármi ), akkor megint valami régit engedj el. Mert tudod, kell a hely. Had áramoljanak rajtad keresztül, általad, benned az energiák. A blokkokkal mindig csak a baj van. Megrekedsz, rosszul érzed magad, depis leszel, stb. Ne akard lekorlátozni magad folyton. Szabadulj fel! 

Meg aztán az sem árt, ha kinyitod a zsákod. Hogy megengedd magadnak az új dolgokat. Eleinte ijesztő, tudom. Nekem is. Csak abban kell hinned, hogy minden érted történik, minden a te saját fejlődésedet szolgálja. Ne ragaszkodj görcsösen dolgokhoz, személyekhez. Saját magadat zárod börtönbe! Szerinted ez jó??? Ha szerinted jó, akkor nem lennél itt, nem olvasnád ezt a blogot. Azt hiszem már feltűnt, hogy tőlem nem az ajnározást, babusgatást kapod. Bocsi. Az nem én lennék. Próbálok rávilágítani a lényegre, a szerintem igaznak ítélt dolgokra, hogy meglásd, hogy minden belőled fakad. Te vagy az ok. 

Rengeteg módszer van az elengedésre. Az alap ugyanaz. Meg szeretnél "szabadulni" valamitől, ami már nem szolgál. Ehhez az első lépés, hogy ezt felismered. És ki akarj lépni abból a helyzetből vagy érzésből. Mert már megtapasztaltad, amit meg kell tapasztalnod általa. Akarj tovább menni. Szóval... értsd meg, fogadd el és akarj szabad lenni, tovább lépni. Ne hátra nézz, mert tudod, ahol a fókusz, ott az energia... Csak a jelen pillanat a fontos. A most. Ide helyezd a fókuszt. 

A napokban olyan elszólást kaptam hozzám közel állótól, hogy azóta se nagyon tértem észre. És akkor persze, megint a telefonos segítség. Aztán rávilágított az én Kis Lámpásom, hogy ez a gondolat bennem van, hiszen minden belőlem ered. Abban a pillanatban nem értettem. Hát én nem gondolhatok ilyet magamról... Aztán jött ez a forgolódás, az elengedés fontossága. Aztán reggel lett és összeállt a kép. Hogy de igen. A szeretett személy kimondta, a tudatalattimból előhúzta azt, amit nekem meg kell értenem, megbocsátanom és elengednem. Na így kell feloldani a helyzetet. Ne menekülj előle, mert akkor még sok ember fogja visszatükrözni. És ez fáj. Legyen elég 1 pofon... Saját magadért, a saját gondolataidért, életedért te vagy a felelős! Ne bántsd magad, hanem állj fel és keresd a jót, engedd be a fényt! Tapasztald meg, hogy te vagy a fény. Engedd meg magadnak a jót, a boldogságot, a szeretetet. Hát áraszd magadból ezt a melegséget és békét. Mert ez vagy te!

" Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni. " Buddha