Figyelem

Kicsit könnyedebb témát szeretnék most feszegetni... 

A felismerések időszakát élem, nem tudom ez másnál mennyire jellemző? Tudod, amikor alapvető dolgok "esnek le" és az adott gondolat igazán a sajátom lesz :)

A figyelemmel is pontosan ez történt. Olvasok egy könyvet és abban ecseteli a szerző, hogy mennyire fontos lenne figyelnünk a lélegzésre, járásra, evésre. Szóval azokra az alapvető folyamatokra, amik már rutinszerűen mennek. És valóban! Rengeteg inger ér minket folyamatosan. Agyunk próbál szelektálni és amit nem tudott feldolgozni, az is elraktározódik a tudatalattinkban. ( Aztán majd előkerül onnan, de nem biztos, hogy ugyanabban a formában és jelentéstartalommal... ) Ki az, aki 100 %-ban FIGYEL, JELEN VAN az adott pillanatban? 

A figyelem maga energia. Ha ezt szétaprózod, mert sok dologra akarsz figyelni, akkor az adott energia mennyiséget osztod szét. Mert nincs meg a központosítás vagy összpontosítás, ha így jobban tetszik. Pedig már megtanulhattuk volna, hogy ahol a figyelem, ott az energia... Csak próbáld ki, én is ezt tettem. Nyelv fel a szájpadlásra és figyeltem ahogy lélegzem. Tudom, nem tűnik nagy kalandnak, mert nem is az, nem jön ettől semmi spirituális élmény. Csak saját magadra helyezed a hangsúlyt. Saját magadnak adsz energiát. Elménk, egonk ( mindegy minek hívjuk ) non-stop nyomja a gondolatokat, amikre nincs is szükségünk. Ha figyeled, mondhatni minden sejteddel azt, ahogyan beszívod- és kifújod a levegőt, az elme hallgat... 

Sokáig abba a hibába estem én is, hogy az volt a cél, hogy minél többfelé figyeljek, mert hát az a trendi... Na pontosan így kell elapróznod magad. A facen olvastam, már nem emlékszem ki osztotta meg, hogy nem az az igazi hívő, aki krumplipucolás közben Istenre gondol, hanem az, aki krumplipucolás közben a krumplipucolásra gondol :) és tényleg :)

Gondoltál már arra, hogy mi, mostani emberek mennyi felesleges kaját eszünk meg? Mindezt észrevétlenül? Milyen kifejező szó... észrevétlenül... Valóban nem vesszük észre, mert leülünk a tv vagy a számítógép elé és miközben nézünk valami rettentő fontos műsort, pont az evésre nem figyelünk. Igen, ha az ételre figyelünk biztosan max 10 perccel tovább tartana, mintha befalnánk, de kevesebbet ennénk, táplálóbban és élvezetesebben. Mert ha csak az ételre figyelsz, ahogy elkészíted, ahogy tálalod, az illatok, ahogy a szádhoz emeled, megrágva minden egyes falatot, amikor teljes egészében átjönnek az ízek... Na akkor biztos, hogy kb fele annyi fogyna a tányérodról. Tudom, mert nálam ez történt :)

Megint csak a kisgyerekekkel fogok példázni... Ők, amikor játszanak, teljesen megszűnik a külvilág. Semmi nem fontos, ami a játékon kívül történik. Nem is foglalkoznak mással, így a figyelmüket, energiájukat egyszerre egy dologra összpontosítják. Rengeteg dolgot tanítanak nekünk, mi mégis őket akarjuk tanítani. Mintha mi felnőttek sokkal jobban tudnánk. Szerinted nekik honnan van az a rengeteg energiájuk? Az állandó rohangászás, meg ilyenek? Amint elkezdenek járni, meg sem állnak :) Elárulok valamit... nem csak a kajából. Nézd meg, sokkal kevesebbet esznek, mégis jobban bírják. Nekik még "értelmes" ennivalót adunk, sok zöldség, gyümölcs, kevés husi, némi szénhidrát. Tudod, odafigyelünk, hogy mivel tápláljuk őket. Az vagy, amit megeszel alapon ezt nekünk is így kéne. Alapvetően a kölkök mégis a szülőktől veszik az energiát, viszont teljesen máshogyan használják fel. Egyszerre egy dologra koncentrálnak, így nem szétszórják azt az energiát, hanem központosítják egy dologra. Valóban a pillanatnak élnek, megélnek mindent, ami akkor történik, nem aprózzák el magukat. Gondolj csak bele.... Sír, torkaszakadtából üvölt, jelezve a baba, hogy éhes, szomjas, bepisilt, anya gyere... Aztán, amint megkapja azt, ami kizökkentette már jó. Fülig érő szájjal mosolyog és világbéke van :) Egyik pillanatról a másikra. Nem nyomja el, nem játssza meg magát, egyszerűen csak kiadja, hagyja, hogy végig menjen rajta és ennyi. Mert ez valóban ennyire egyszerű. 

Szerintem nem leszel sem "erősebb" sem "bölcsebb", ha hagyod, hogy végig fusson rajtad minden pillanatnyi érzés. Őszinte leszel. Egészséges. Nem kell képmutatóan azt mondani, hogy minden rendben, amikor ez nem igaz! Sírj, ha kell. Éld bele magad, úgy igazán, szívvel-lélekkel. Aztán jöhet a kiadós alvás és másnap sokkal jobb lesz! Mert megszabadultál a téged bántó érzéstől. Ha kicsit tovább tart, akkor sincs gáz. Csak figyelj! A gondolataid, az ego miatt érzed még mindig rosszul magad, vagy a lelked jelez? Légy tudatosan az adott pillanatban. Nem érdekes, hogy mit csinálsz. Csak arra figyelj. A tevékenységre, magadra. Mert tényleg csak ez a pillanat van. Ha ilyenkor jól vagy, akkor tudd, hogy az egod akar drámázni.

Arra figyelj, ami hasznodra van, ami előre visz az utadon. Te, saját magad döntöd el, hogy mit engedsz be. Azt figyeltem meg magamon, hogy amikor jön valami kellemetlen helyzet, akkor ösztönösen elfordulnék, mert nem akarom beengedni, de az ego nem. Az ego akarja a drámát. Rögtön jön a múlt felhánytorgatása, az összeesküvés elmélet, a kombinálás, stb. Ebben a helyzetben gyorsan nyakon csíptem az ego duruzsolást és elkezdtem a légzésemre figyelni. Mondhatni tudatosan lélegezni. És nem zökkentem ki a középpontomból. Nem hagytam magam! Ez egy hatalmas előrehaladás volt a számomra, mert itt jött át a lényeg. Valóban te döntöd el, hogy mit engedsz be és mire hogyan reagálsz. Nem a külvilág irányít, hanem a saját belső világod! Ez a tudat ereje!

És akkor még "csak" a légzést kezdem tudatosan csinálni... ;)