Megcsalás és ami mögötte van

Ez egy elég megosztó bejegyzés lesz... De ezzel nincs is baj. Tudod, ebben a blogban az én gondolataimat olvasod és egyáltalán nem biztos, hogy mindig, mindenben egyetértünk. Ez így van rendjén.

Maga a téma is elég nehéz és szubjektív. Kinek mi számít megcsalásnak? Van, aki már arra ugrik, hogy ha a párja másra néz... van, akinek a kalandozások is beleférnek. Ez is olyan dolog, hogy az a két fél, akik abban a párkapcsolatban élnek, miben állapodnak meg. Mi az, ami nekik belefér.

Voltam már mindegyik szerepben. Megcsaltak, velem csaltak, vagy én csaltam. Egyik sem "hálás" szerep... Bár azt hiszem minden csak felfogás és hozzáállás kérdése... Az ember szerintem nem feltétlen monogámiára van kitalálva. Persze, ez is habitus és beállítottság kérdése. 

Mióta elkezdtem ezen a spiri úton haladni, valahogy "szabadabban" értelmezem ezt a dolgot. Már tudom, hogy az egod az, ami birtokolni akar. Ez természetesen nem csak tárgyra, de személyre is vonatkozik. Kérdem én, ha a tulajdonodnak tekintesz valakit, akkor vajon az boldoggá tesz benneteket? Téged, aki uralkodik és azt, aki "alárendelt"? Nem hinném... A szabad választás joga mindenkit megillet. De tényleg. Attól még, hogy adott esetben elgyengül, vagy elkalandozik, attól te miért érzed magad kevesebbnek? Ez nem egy ellened irányuló összeesküvés elmélet része. Egyszerűen kellett a partnernek az a megtapasztalás. És hidd el, adott esetben ez egyáltalán nem gyengít a kapcsolaton, sőt... Nem egy házasságot tett új, őszintébb és sokkal meghittebb alapokra miután kiderült a turpisság. 

A folyamatos ellenőrzések, telefon átvilágítás csak téged tesz tönkre. Hagyd, had élje az életét és így te is tudod a sajátodat. Ez nem azt jelenti, hogy amint kilép az ajtón, azonnal hívja azt a bizonyos harmadik felet. Egyáltalán nem is biztos, hogy van harmadik...

Tudod, a megcsalásnak is több "szintje" van... Lehet szó testi megcsalásról ( tudod, az a bizonyos csak szex volt ), lelki megcsalásról ( mással szívesebben beszélget, másnak jobban megnyílik ) és persze az érzelmi megcsalásról ( amikor már szereti is a harmadik felet ). Bármelyikről is legyen szó, nem ellened irányul. Te az "áldozat" vagy, de nem azért történt, hogy téged bántson! Lépj ki az áldozat, szegény én szerepből és értsd meg, hogy miért történt. Emelkedj felül a fájdalmadon, próbáld más szemszögből nézni. Lehet, hogy csak figyelem felhívás volt az egész. Hogy valami nem működik, valamit nem kap meg vagy csak kicsit belefásult az életbe. Ha csak kalandozott egyet, attól még nem szeret kevésbé! Az a célod, hogy magadhoz láncold vagy az, hogy mindketten boldogok legyetek? Ha mással tud olyan mélyrehatóan beszélgetni, természetes, hogy az is rosszul esik neked, de ne így nézd. Tudod, a nézőpontod az, amin bármikor tudsz változtatni... Sokkal rosszabb, ha magába fojtja... Veled szemben megválogatja a szavait, megszűri a gondolatait, mert nem akar megbántani! De ettől még mindig nem szeret kevésbé!!! Egy baráttal sokkal őszintébb lehet, mondhatni gondolkodás nélkül beszélhet... Amikor hirtelen, indulatból beszélek, biztos lehetsz abban, hogy kb a felét sem gondolom komolyan. Ott, abban a helyzetben az az érzés hatalmasodik el, de attól még nem az a meghatározó! Ha a barátaimnak nem tudnám kidumálni vagy kidühöngeni magam, sokkal nehezebb lenne itthon. Mert igenis van, hogy haragszom, sértődött vagyok vagy hisztizek. Neked az jó lenne, ha minden ilyen "most már tényleg elegem van, mit képzel magáról ez a picsa" kezdetű dühöngést végig kellene hallgatnod??? Ugyan. Ha hagyod, hogy kidumálja mással, akkor te egy összeszedettebb embert kapsz. Ez olyan nagy baj?

A saját önbizalomhiányod miatt féltékenykedsz és akarsz uralkodni. Mert azt hiszed, hogy ha bezárod és csak téged lát, nem akar semmi mást. De csak gondolj bele... Te imádhatod a gesztenyepürét, néha azért mégis jól esik egy kis somlói. ( Tudom, nem vagy gesztenyepüré... de most hirtelen jobb szemléltetés nem jutott eszembe. )

Persze, a mostani nézőpontodból teljesen jogosan érzed azt, hogy elárultak, megaláztak, hátba döftek de hidd el, hogy ez nem így van!!! Tudom... mert átéltem. Akkori párom miután megtörtént, haladt tovább. Mert tőlem már nem kapta meg azt, ami boldoggá tette. Ettől egy utolsó szemétláda? Igen? Nem hinném...  Amikor én csaltam, akkor én sem éreztem magam egy utolsó szemétnek. Fájdalmat nem akartam okozni az akkori partnernek, nagyon szerettem. De egyszerűen már nem volt kihívás. Kellett az önbizalom növelés és én akkor pontosan erre használtam azt a bizonyos harmadik felet. Amikor meg én voltam a harmadik, akkor sem éreztem magam ribinek. Mert nem "elvettem" a másét! Sokkal inkább kiegészítettem, nem voltam kapcsolatromboló. Az én szemszögemből egy normál párkapcsolat volt hatalmas szabadsággal :) 

Szóval értem. Komolyan. De miután kihisztizted magad próbáld nem egoból nézni. És nem uralkodni. 

Sok alapvető női hibába beleestem én is. Telefon beszélgetéseknél hallgatóztam, folyamatosan néztem az üzeneteket, híváslistát, bármit, amiből kiindulhatok. Évekig csináltam. És ez a folyamatos kémkedés és készenlét sokkal inkább engem tett tönkre, ráadásul teljesen feleslegesen. Ez nem azt jelenti, hogy most a strucc-politikás véglet uralkodik. Hanem megértettem azt, hogy ha félre akar lépni, úgyis meg fogja tenni. És lehet, hogy sosem tudom meg. De nem is számít igazán! Az számít, aminek energiát adok. Hogy hozzám jön haza, velem tervez, én kapok csak úgy virágot, figyelmet, törődést, szeretetet, szerelmet. Ha ezt mással is megosztaná, akkor azt nem tőlem venné el! Sőt... sokkal jobban figyelne rám ;)

És ne felejtsd el azt sem, hogy az emberek akaratlanul is próbálnak megfelelni a kimondott és a ki nem mondott dolgoknak. Ezért fontos, hogy te legyél tisztában saját magaddal, a saját értékeiddel, fontosságoddal. Ne kívülről várd az önigazolást. Ha nem támasztasz elvárásokat, akkor a másik sokkal szabadabbnak érzi magát, nincs rajta a megfelelési kényszer és rajtad sem, hogy most vajon megfelel-e szerencsétlen a követelményeidnek.

Nekem az együttélés, házasság azt jelenti, hogy társamat támogatom, szeretem, mellette vagyok. Másik Felemmel elég sok dolgon mentünk keresztül együtt, egy dolog azonban mindig biztos volt. Hogy egymást akarjuk. Ezen senki és semmi nem tudott és nem is tud változtatni. Mert ez a mi döntésünk, elhatározásunk, szabad akaratunk. Mert nekünk ez jó :) És figyelted? Nem azt értelmeztem, hogy tőle mit várok... 

Ezért kellenek a tapasztalatok, hogy több kapcsolatod legyen, több nézőpontból lásd saját magad. Mert ezek alapján tudod meg, hogy te magad ki is vagy, milyen is vagy valójában. A lelked :) Bármennyi és bármilyen kapcsolatod is volt, van vagy lesz. Mert minden azért van, hogy megismerd, megtapasztald saját magad.