Segíts magadon...

A napokban kaptam levelet egy lánytól, aki valamiért nagyon nem érezte jól magát a bőrében. Amikor próbáltam kicsit részletesebb képet kapni annál, hogy "szarul vok, segíts" akkor nem sikerült érdemi infot kapnom, csak azt, hogy akkor bizonyára én sem tudok rajta segíteni. ( Hát így nem ) Vannak olyanok is, akik "csak" érzik, hogy valami nem kerek. Itt is van sansz arra, hogy segítsek, de megmondom őszintén, hogy 2 mondatban egy levelezésben ez nem megy. Az a régimódi vagyok, aki szereti látni azt, akivel beszél, mert a gesztusok, a mimika, a testtartás, az energiái nekem csak személyesen jönnek át. Kövezzetek meg, de a betelefonálós, skype-on gyógyítós dolgokkal sem értek egyet. Persze, a hanghordozásból és a szóhasználatból sok minden átjön, de legalább az első pár alkalommal preferálom a személyes találkozót.

Tudod, úgy gondolom, hogy a segítő-mester-spiri tanácsadó ( vagy ki hogy nevezi ) feladata pontosan az lenne, hogy megmutassa az irányt, elindítson az úton és ameddig szükséges, addig mankóként jelen legyen. Mert igenis mindenkiben megvan a lehetőség és az erő, hogy megoldja a saját problémáit! Pontosan azért szembesülünk egy helyzettel, hogy tanítson valamire, mert a kis lelkünk szeretne megtapasztalni valamit. Ki vagyok én, hogy megoldjam helyette? Az nem az én feladatom.

Aki készen áll változtatni, annak lehet segíteni. Aki sebet szeretne nyalogatni és sajnálat energiát gyűjtögetni, azzal nem tudok mit kezdeni. Vannak nálam sokkal anyáskodóbb ( a szó jó értelmében ) segítők, akik ilyenek. Ez a tipikus, segíts magadon dolog. Közhelyesnek hangzik, ezt én értem, de ameddig te magad nem döntöd el, hogy a jelenlegi helyzetből elég és akár csak egy apró dolgot is, de változtatsz, na addig külső erő ezt nem fogja tudni megtenni.

Olyan jól beváltak a babás példák, hát akkor itt se maradjon le :)

Amikor még másznak a bébik, te már azt várod, hogy mikor áll fel, mikor kezd el lépkedni. De te is pontosan tudod, hogy ha fogod a kezét, kicsit dölöngélve ugyan, de megáll a lábán. Amint elengeded rápottyan a popsijára. Te mutatod neki, hogy mi a következő lépés, de HELYETTE nem tudsz elindulni. Ahhoz idő kell. És neked pedig türelmesen, elfogadva az Ő SAJÁT TEMPÓJÁT ki kell várnod, hogy elinduljon. Nem siettetheted.

Persze, van egy következő lehetőség. A kártyajós, a bolygóállások meg ilyenek. Amikor ismét a külső dolgoktól várjuk a magyarázatot és a megoldást. Van egy kedves ismerősöm, aki előszeretettel szídja az Univerzumot, az Égieket, mikor milyen szóhasználat kerül elő. Az ő saját döntései miatt. És itt most megint jön egy fontos gondolat. Nincs jó vagy rossz döntés! Simán csak döntés, választás. A milyensége más abban a pillanatban, 1 óra múlva, 2 hét múlva vagy akár 5 év múlva. A minden belőled indul ki elve alapján bármikor változtathatsz a gondolkodásodon, hozzáállásodon és így tudod egy régebbi döntés hatásait is befolyásolni. Nem olyan bonyolult ez, főleg ha kipróbálod. Visszatérve a bolygóállásokra... Ezeket jobban szeretem HATÁSként definiálni, de a DÖNTÉS az én kezemben van. Mindenki saját maga irányítja az életét és most jön a legnagyobb hőzöngést kiváltó gondolat... a körülményeidről igenis TE döntöttél. Az, hogy milyen életet élsz, a TE döntésed. Az, hogy mire helyezed a fókuszt, szintén a TE döntésed. Viszont megsúgom, hogy ez azért jó, mert így PONTOSAN TE VAGY AZ, aki ezen bármikor változtathat! Benned is ott van az erő, a lehetőség, a hit. Döntsd el, hogy mit kezdesz vele ;)

Egy ismerős blogját olvasva egy hangyányi büszkeség töltött el. Mióta az eszemet tudom, azt hangoztatom, hogy boldogságra születtünk. Na ezt úgy tűnik, hogy sikeresen megértette és beépítette a vilászemléletébe. Ez jó!!! Mert amíg nem hiszed el, hogy nem csak a kivételes embereknek adatik meg a boldogság, addig kívülállóként fogod ezt szemlélni. Holott neked is jár! 

Hát akkor hajrá emberek, okosan döntsünk és éljünk olyan életet, amilyet megálmodtunk ;)